 |
Elveszett vágányok |
|
|
Elveszett vágányok |
Az inárcsi állomást elhagyva, Dabas felé a sorompó után egy iparvágány kiágazás látható, az onnan induló iparvágány keresztülmegy a szántóföldeken, majd egy erdőben eltűnik. Ez a titokzatos vágány az egykor volt szovjet laktanyába vezet. Arról sajnos nincs információm, hogy mikor építhették a vágányzatot, de amíg "ideiglenesen" itt tartózkodtak a szovjet erők, rendszeres volt a kiszolgálás. A rendszerváltás után megszünt a laktanya, a területén különböző kisebb cégek telepedtek meg, akik már nem igényelték a vasúti kapcsolatot. Ezután a vágányon tartós letétes kocsikat tároltak, valahol az M5-ös hídja alatt. Késöbb az Inárcsot Kakuccsal összekötő úttól kifelé felszedték a vágányokat, és egy részéből dűlőút lett. A többi része ottjártunkkor egész jó állapotban, sértetlenül megvolt, de rá két héttel az állomás és az erdő közötti részt felszedték. A nyomok szakszerű bontásra utalnak, valószínűleg a MÁV szedte fel a tolvajok számára csalogató helyen lévő, kiválló állapotú vágányokat.
Az iparvágány közlekedését külön utasítás szabályozta, név szerint: "Végrehajtási Utasítás Inárcs-Kakucs állomás 1. számú váltójával kiágazó és a Pótharaszti területre vezető iparvágány forgalmának leszabályozására és fenntartására". Az utasítsás szerint a vágány használója a "Szovjet Hadsereg Katonai Közlekedése", kezelője a MÁV. Az iparvágány terhelése 18,5 tonna, az legnagyobb sebesség 25 km/h, megengedett legnagyobb szerelvényhossz: 200 m.
A vonal Inárcs-Kakucs állomás 1. számú váltójától ágazik ki, majd elöbb egy 300 m, majd egy 1000 m sugarú ívvel távolodik a 142-es vonaltól. Innen egyenes vonalban halad a laktanya kapujáig (52-53 szelvény), közben keresztez egy erdőt, az Inárcsot Kakuccsal összekötő főutat, majd átmegy az M5-ös autópálya alatt. A telepen belül egy 200 m sugarú ívvel délre fordul, majd az oldalrakodó mellett elhaladva egy földkúpban végződik.
Az iparvágány torzított helyszínrajza, az utasításból szkennelve:
Inárcs-Kakucs állomás kijárata Dabas felé, az iparvágány kiágazásával.
Ugyanez egy kicsit közelebbről. Állítólag egyszer egy kiszolgálómenet után nem állították egyenesbe a kitérőt, így a következő személyvonat néhány méter hosszan bejárt az iparvágányra. :-)
Mint azt az első képeken láthattuk, a sorompó után nemsokkal egy kisebb erdős rész következik. A túloldalról az "erdő" így néz ki.
Az erdős rész kicsit távolabbról sínekkel, és anélkül.
Forduljunk vissza a laktanya irányába: egy szelvénykő a vágány mellett.
A vágány itt a mezőn haladt keresztül.
Az útról alig lehetett észrevenni a síneket, pedig elég sokáig, jó állapotban megvoltak.
Egy pillantás visszafelé.
Ideális hajtányozóhely. :-)
Egy útátjáró, még az erdő elött.
Az útátjáró az állomás felé nézve. Az állomástól idáig szedték fel a síneket.
Innentől egy erdős rész következik. Néhány méter még innen is fel van szedve.
Aztán egyszercsak ismét sínekbe botlunk.
Iparvágány az erdőben, teljes éppségben, érdekes egy elveszett hely ez!
Csavaros sínrögzítés.
A vágány egy pillanatra sem veszik el.
Néha a nyomvonalon is lehet haladni, néha viszont nem.
Aztán hirtelen kiérünk az erdőből.
Az Inárcs és Kakucs közötti út átjárója. Itt egykoron fénysorompó is üzemelt.
Az iparvágány itt újból végetér.
Továbbmenve jól látszik a nyomvonal.
Késöbb rájövünk, miért szedték fel a síneket: a nyovonalat dűlőútnak használja a falu.
Nemsokára a dűlőút visszafordul a faluba, innentől tovább ismét gyalog.
Egy elhagyott szelvénykő.
A híres M5-ös alatti átvezetés.
Mint látható a vágánynak kavicsos ágyazata volt. Mi eddig bírtuk gyalog, a laktanya már nem lehet messze.
Az utasításért és a kiegészítésekért köszönet Bárdos Imrének, túráért pedig köszönet 49's fannak!
vissza
)
)
)
)
)
 "Fotó: vvittore")
)
)
 "Fotó: vvittore")
)
)
)
)
)
)
 "Fotó: vvittore")
)
 "Fotó: vvittore")
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)